Találkozások - képzőművészet és pedagógia
Török Judit
Az emberiség azért más a többi élőlénnyel szemben, mert információéhes. Nem ösztönből cselekszünk. Kihívást, motiváltságot érzünk az új dolgok meghódítsával szemben. De miért érdekel az új, az ismeretlen? Miért akarunk tanulni? Mikor kezdünk el tanulni? Minden gyermek kíváncsinak születik. A benne rejlő motiváltságot táplálni kell, különben kialszik. Ha folytonosan megkapja a szükséges válaszokat, kérdéseket, amik képzeletét, elméjét kielégítik, a tudászszomj a végtelenségig fenntartható.1 Ha az ingerszegény környezet, a rossz emlékek visszahúzzák, egyszer csak elveszíti a tanulás iránti érdeklődését.
Ma már az az elfogadott, hogy az emberek folyamatosan tanulnak. A munkahelyeken átképzések, továbbképzések folynak, a multinacionális cégek saját egyetemmel, oktatási központtal rendelkeznek. Életünk első napjától kezdve azt tanuljuk, hogy hogyan szociali-zálódjunk környezetünkben, hogyan fogadjanak be minket. A kisgyermekkorban a termé-szetes tanulási eljárások alapja a szabad játék, az utánzás, a felfedezések, a tapasztalatok. Ezek útján szerzünk ismeretet. A világ, a környezet a tanítóink.
Az iskolai keretek között nagyrészt ezek eltűnnek. Az általános iskola alsó tagozatában az olvasás, az írás, a helyesírás, a matematikai alapműveletek megismerése a cél. „Az írni-olvasni tudás és számolás csupán szerszámok. Önmagukban nem célok, hanem azon eszközök közé tartoznak, amelyeket arra használunk, hogy eljussunk a célhoz.”2 Ha az alap stabil, az elkövetkezendő életünk végéig tartó tanulás is sikeres lesz. Manapság teljesen elfogadott, hogy az ember nem a végzettségének megfelelő munkát végez, karrierje folyamán többször is munkát vált. De hogyan lehet felkészíteni erre az életútra a gyermekeket? Mit kell nekik tanulniuk, hogy sikeresek legyenek? A logikus gondolkodás, a jó kommunikációs készség, a magabiztosság a jövő kulcsa.
Igaz, hogy az oktatás megreformálása nagy erőforrást igényel. Viszont az oktatásba való invesztálás megtérülő befektetés. „A drága oktatás lehet rossz, de a jó oktatás sohasem olcsó. A világ szükségletei pedig jobb oktatást követelnek.”3 A KUVIK doboz kifejlesztésével az volt a célom, hogy olyan eszközt hozzak létre, ami az általános iskolai alapműveletek, tevékenységek (olvasás, írás, összevonás, kivonás, osztás, szorzás) elsajátítását, megértését segíti.
Mire jók a taneszközök?
„A taneszközök a tanítási-tanulási folyamatban változatos funkciókat látnak el: motiválás, ismeretnyújtás, szemléltetés, rendszerezés, gyakorlás, ismétlés, rögzítés, ellenőrzés, a tanulás irányítása. A taneszközhasználat a pedagógus oktató-nevelő munkáját segítheti, kiegészítheti, fokozhatja, szimulálhatja, helyettesítheti, új dimenzióba helyezi.”4 A tananyaghoz kapcsolódnak, így az elmélet és a gyakorlat kiegészíti, erősíti egymást.
A szakirodalom a jelenkor oktatástechnológiájában nagy szerepet ad a média eszközeinek. Ezek általában a gyermeket érdeklik, lekötik. Mindenképpen pozitív, hogy több szemszögből és eltérő módon jutnak el a kulcsfogalmakhoz, viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy az információ jobban rögzül a gyakorlati oktatásban. Az alapismeretek megszerzésénél a finommotorikus készségek még fejlesztési szakaszban vannak. Ha a gyermek nem szembesül a saját fizikájával, dinamikájával, az visszavetheti a tanulási folyamata minőségét. A mai gyermekeket rengeteg impulzus éri nap mint nap. Ezért kell az oktatásban alkalmazott eszközöknek az ő nyelvükön szólnia. Olyan taneszközök, szemléltető eszközök kellenek az iskolákba, amelyek felkeltik a tanulók figyelmét, szívesen nyúlnak érte, megbíznak benne, ismeretet közölnek.
A játékosság, mint motivációs elem már a 17. században, Comenius didaktikájában is fellelhető. Egyenes ágú következtetést vont le a játékos tanulással kapcsolatban: ha gyermek ösztönösen játszik, a játék örömmel végzett cselekvés, akkor a tanulást játékossá kell tenni.5 Ha a tanulást „játékba” csomagoljuk, akkor biztosan nagyobb lelkesedésre számíthatunk. „Páli Judit javasolja, hogy fordítsuk meg a játékos tanulás kifejezést: nevezzük tanulós játéknak, hiszen minden játék feltételez valamiféle tanulást.”6 Így a tanulás folyamán élményekhez jut a gyermek, ami a feszültségoldásban is segíti.
A matematika tanulása során a sok új fogalom, az információk struktúrálatlansága visszavetheti a tanulók érdeklődését. A matematikai segédeszközök már régóta a tanórák részei. A Montessori, a Cuisenaire és a Stern eszközök a belső motiváció, a felfedezés örömére épülnek.7 A legtöbb egyéni tanulást segítő eszközt a matematika területéről találjuk. A szorzást például az 1910-es években úgynevezett Merkúr pálcákkal, a 30-as években szorzóhengerekkel tanulták. Ezeknek az eszközöknek az alapja, hogy a szorzótábla számmátrixára épül. A műveletek eredményét mutatja meg, pusztán grafikai jeleket tanít meg. A szorzás mennyiségi fogalmának megismerését nem szemlélteti.
Az abakusz már az 1900-as években megjelent a tantermekben. Kezdetben kb. 150 cm magas táblákat használtak, idővel ezeknek kicsinyített másai terjedtek el, ami az egyéni feladatmegoldást szolgálta.
Az első olvasást segítő taneszköz a tabula-ábécé volt, amely a későbbi ábécéskönyv előzménye. De ezek az eszközök eltérnek a tankönyvi formától. Arra lettek kitalálva, hogy hordozhatóak, kézbevehetőek legyenek. A nyél lehetővé tette a megfelelő tartási távolságot. Anyaghasználatukban is átgondoltak voltak. Az angol típusuk szaruréteggel volt bevonva, „hogy a piszkos kis kezek ne mocskolják be őket.”8A 19. századig elterjedt taneszközök voltak. A diákok a nyakukban, övükre csatolva hordták, hogy mindig kéznél legyenek. Az egyetlen magyar fennmaradt emlékünk egy fa tabula-ábécé, melynek az egyik oldalán az ábécé nyomtatott betűi láthatók három méretben és dőlten is szedve, a másik oldalán pedig „Az Egyszer egy” látható, egy régi szorzótábla.
A betűk, hangok képekkel való összekapcsolásával Comenius Élő ábécéjében találkozhatunk először A 17. századi módszernek ma a hívóképek felelnek meg, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a képek segítsenek felismerni az ábrához köthető betűt.9 A közép-európi ABC-könyvek lényeges bibliográfiáját Gisele Teistler gyűjtötte össze. Hogy miért is fontosak ezek a tárgyak, arra Dárdai Ágnes válaszol: „Ezek az ábécéskönyvek hű képet adhatnak a korabeli társadalomról, közgondolkodásról, a vallási, etnikai, faji és nemi sztereotípiákról, előítéletekről, az erkölcsi, a vallási és általában az iskolai nevelés eszközeiről. Ezen kívül az egyes ábécéskönyvek gazdag illusztrációi akár külön-külön, mint művészeti alkotások, és akár mint a tanítási módszerek altényezői is elemzések tárgyát képezhetik. Hiszen a képekkel illusztrált ábécéskönyveknek hármas funkciója van: segíti a bevésést, a betűk memorizálását, megkedvelteti az olvasást, és egyben esztétikai élvezetet is nyújt.”10
A gyermek és a tárgy párbeszéde
Mind azt láthatjuk, a taneszközök használata igenis időszerű. Rosszul gondoljuk, hogy minél humánosabb, modernebb egy iskola szemlélete, annál kevésbé használja ezeket az eszközöket. Éppen fordítva igaz. Ők azok, akik rájöttek, hogy az oktatástechnológia fejlesztésével sokkal hatékonyabban tudják átadni az ismereteket. Abban láthatunk különbséget, hogy eszközparkjuk kifinomultabb, fejlettebb, mint a hétköznapi iskolákban. Hiszen a tárgyak anyaghasználata, formaképzése, színvilága, mind kihat a gyermek tanulására. A tárgyak színvonala, megjelenése már megjelöli a vele végzett tevékenység minőségét. A fogyasztói társadalom ideológiája kihat a tárgyak iránti igényességünkre. A gyorsan cserélődő, tömeggyártott tárgyak világában keressük az egyedit, az eredetit. Egyre növekszik azoknak a vevőknek a száma, akiknek nem a termék ára a legfontosabb. A gyermekeket nem lehet elhatárolni a „felnőtt tárgyak” világától. Ha ugyanazt az igényességet, gondosan megtervezett részleteket találják saját eszközeikben, emellett saját fizikai korlátaikra, igényükre válaszol az, akkor a párbeszéd a tárgy és a gyermek között zökkenőmentes lesz. Az eszközt eszközként tudja használni, segítséget, játékot, magabiztosságot kap tőle.
A KUVIK eszközök
A KUVIK tervezésekor a megszokott színes korongok térbelivé váltak, finomodott a megszokott kék-piros színpár, alapanyagul pedig nem a papírt, hanem a fát választottam. Ez a minőségi változás esztétikai értelemben, de még sok más tekintetben is fontos. A korongok esetében láttam, hogy nagyon széles körben használják azokat az egyszerű papírlapokat, amiket nehéz felvenni a padról és gyakorta elvesznek. Pedig matematika, olvasás-, írás- és énekórán is gyakran előkerülnek ezek az eszközök. Emiatt fa alapanyagot kaptak, hogy az erős igénybevételnek ellenálljanak. Így a számolótáblával együtt, társasjáték-hangulatot kap a matematika gyakorlása, ráadásul a betűkártyáknak is tartó eszköze lehet a korongok felületén található kis hasíték. A korongok úgy vannak megtervezve, hogy a háromujjas fogásra ösztönözzék a gyermeket, ez a későbbi ceruzafogást segíti elő. Mivel a készletet természetes alapanyagokból állítottam össze, fontos volt, hogy azok az eszközök, amik nem újrahasznosíthatóak, azoknak az utóélete is tovább tartson. Ezért a korongok és pálcák külön kis zsákokban vannak a csomagolva, hogy később otthon egy társasjátékot, malomjátékot egészíthessenek ki.
A tervezés egyik kritériuma az volt, hogy az új és a régi eszközök kompatibilisek legyenek egymással. Próbáltam úgy felépíteni a tárgyakat, hogy a gyermekeknek a lehető legkisebb lehetőségük legyen a hibázásra, hiszen a sikerélmény megélése nagyon fontos számukra. A legfőbb célom az volt, hogy a tanulás játéknak tűnjön. Ne legyen stressz a gyermek számára, hanem a belső motiváltsága vigye őt előre az ismeretek megszerzésében.
A KUVIK dobozról szóló tanulmány a „KUVIK, az okos doboz – módszertani kézikönyv szülőknek és pedagógusoknak” című kiadványban olvasható.
Lábjegyzet, forrásmegjelölés:
1 “Az okosabbá válás kulcsa az, hogy több szinaptikus kapcsolatot teremtsünk az agysejtek között, és ne hagyjuk veszendőbe menni a már meglévőket. A kapcsolatok teszik lehetővé a problémamegoldást és a dolgok kisilabizálását” Jensen, Eric (1998): Teaching with the Brain in Mind, Association for Supervision and Curriculum Development
2 Paul Ginnis 2006 p 83
3 Coombs, Ph. H. (1971): Az oktatás világválsága, 18. Tankönyvkiadó, Budapest, Feyér: 325
4 Petriné Feyér Judit (1998): Az oktatás eszközei, tárgyi feltételei. In Falus Iván (1998): Didaktika p. 335, Nemzeti Tankönyvkiadó
5 Réthy Endréné (2003): Motiváció, tanulás, tanítás. p. 15., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
6 Dr. Kötél Emőke: “…játszani is engedd…” – Játék alkalmazása hagyományos órán in: MONTESSORI Műhely, 2006/1-2 – p. 3
7 Dienes Zoltán (1999): p.31.
8 Adamikné Jászó Anna: Az írás és az olvasás története képekben p. 23, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
9 A Meixner módszer nem a kezdőbetűre hivatkozik, hanem a képek egy-egy történethez kötődnek, amiben a kiejtett hang és annak hatása játszik.
10 Dárdai Ágnes: ABC-könyvek, mint az alfabetizáció fejlődésének történeti dokumentumai, In: Könyv és nevelés, 5.4. 2003. – 56-58.p.
